Távcső "kisokos"
Távcsővásárlási tanácsok
Nagyítás
A binokuláris távcsövek jelzésére a gyártók leggyakrabban egy számpárt használnak, pl. 8x42 vagy 12x50. Ezek az eszköz legfontosabb paramétereire utalnak, melyek közül az első érték (8x illetve 12x) a nagyítását adja meg. Az első távcsövet vásárlók körében a minél nagyobb nagyításra törekvés természetesnek tekinthető, azonban érdemes számításban venni, hogy ennek növelése a használhatóságot jelentősen befolyásolja. Egyrészről kezünk remegése is fokozottabban jelentkezik (12x nagyítás felett már különösen érdemes megtámasztani az eszközt), másrészről a nagyítás növelésével a kapott kép egyre fényszegényebb lesz, harmadrészt pedig a nagyobb nagyítás kisebb látómező elérését teszi lehetővé.
Viszonylag gyakran találkozhatunk olyan eszközzel is, melynek nagyítására egy intervallumot adnak meg: pl. 10-30x25. Ebben az esetben zoom távcsővel van dolgunk, melynek nagyítása 10x és 30x értékek között változtatható és az átmérője 25mm. A zoom távcső első látásra roppant praktikusnak tűnik, azonban a változtatható nagyítás miatt teljesítményük sok tekintetben behatárolt. Az okulár - felépítésének köszönhetően - különösen kis nagyítások esetén igen szűk látómezőt képez le a fix nagyítású eszközökhöz képest, emiatt szinte csőlátás érzetet kelt, ha beletekintünk. Nagyobb nagyítások esetén a látómező ugyan már megközelíti a fix nagyítású binokuláris távcsövekét, ám ahhoz hasonlóan a kapott kép meglehetősen fényszegény lesz. Összességében a zoom binokulár kevéssé preferált eszköz az igényes természet-megfigyelők közt, nem véletlen, hogy a felső kategóriás modellek között nem is találunk ilyen típust.
Átmérő
A binokuláris távcsövek másik legfontosabb paramétere az objektív átmérő. Erre a jelzésükre szolgáló számpár második értéke utal, vagyis a 8x42 és 12x50-es binokulárok esetében az objektív átmérője 42 mm illetve 50 mm. Az átmérő nagyon fontos a fénygyűjtő-képesség szempontjából, különösen gyenge fényviszonyok közepette (szürkület illetve éjszakai megfigyelés) jelentkeznek az előnyei. A lencseátmérő növelése egyre nagyobb méretet és súlyt jelent, ami különösen kézből történő használat esetén hátrányos. Természet megfigyelésre általában 42-50 mm-es távcsövek javasoltak, a csillagászatban azonban akár 100 mm-es objektív átmérőjű (vagy még nagyobb) eszközök is előfordulnak, ezek használata azonban a jelentős súly miatt kézből szinte lehetetlen, minden esetben állvány szükséges. Okos kompromisszum egy kis nagyítású (7-12x) 42-50 mm átmérőjű távcső, mely mindkét felhasználási területre elfogadható.
Objektív
A távcsövek eladása során kevéssé kap hangsúlyos szerepet az objektív felépítése, pedig a kiváló képminőséget ez az optikai elem alapozza meg. Az objektív lencse a párhuzamosan érkező fénysugarakat megtöri és mögötte a fókuszpontban egyesíti őket. A különböző hullámhosszú fénysugarakat azonban más és más mértékben töri meg, így tulajdonképpen nem egyetlen közös fókuszpontot kapunk. Az okulárban ezt úgy látjuk, hogy az objektív "színez", vagyis hamis színeket (pirosas-kékes-lilás) mutat a kontrasztosabb objektumok körül. A lencsék színezésének csökkentésére többféle módszer létezik: a legegyszerűbb és legrégebben használt megoldás szerint az objektívet két, eltérő karakterisztikájú lencsetagból készítik, melyek minimalizálják a színezést. Ezek az ún. apokromatikus binokulárok, melyeket a piacon többféle általános jelzéssel illetnek: pl., SD, ED, HD, stb.
Egy binokulár objektívnek azonban nem a színezés az egyetlen optikai hibája. Különösen a látómező széle felé számos egyéb torzítással kell szembenéznünk, pl. romlik a képélesség, az egyenes vonalak meggörbülnek stb. Ezek a hibák csökkenthetőek, ha az objektív nem kettő, hanem három vagy négy lencsetagból épül fel. A számítógéppel megtervezett objektív, a kimagasló megmunkálási precizitás, a felhasznált korszerű üveganyagok kiváló minőségű objektív elkészítését teszik lehetővé: mindez szükséges, de nem elégséges feltétel egy csúcsminőségű binokulár esetében.
Prizmák
A prizmák igen fontos részei a binokuláris távcsőnek. Nélkülük fordított állású képet kapnánk, vagyis fejjel lefelé látnánk mindent, ami földi megfigyelés esetén felettébb kényelmetlen. Kétféle prizmarendszerrel találkozhatunk a piacon: Porro prizmákkal és tetőél prizmákkal.
 | A tetőélprizmák (Roof prizmák) a binokulárok belsejében egy vonalban helyezkednek el, így jelenlétükre kívülről is következtethetünk a látcső kompaktabb külseje alapján. Technikai okok miatt elkészítésük drágább, mint a Porro prizmáké, ezért leginkább a felső kategóriás távcsövek használják ezt a prizmarendszert. A Porro prizmát használó binokulárok felismerhetőek a két "eltolt" tubusnak köszönhetően, és a tetőél prizmákhoz képest könnyebben, olcsóbban előállíthatóak jó minőségben. A prizmák felépítése mellett azok anyaga is fontos paraméter. A drágább és jobb minőségű BAK4 (barium-crown) és az olcsóbb BK7 (borosilicate) jelzésű prizmák üveganyagukban különböznek. A BAK4-es prizmák élesebb, kontrasztosabb képet adnak, így a jobb minőségű binokuláris távcsövek kivétel nélkül ezt a típust alkalmazzák. A binokulárok mechanikai kivitelezésének "Achilles-sarka" a prizmák tokozása. Amennyiben ez nem kellően masszív, a prizmák a használat során könnyen elmozdulhatnak, megszüntetve a két tubus optikai tengelyeinek párhuzamosságát. Kis mértékű eltéréseket agyunk képes kompenzálni, ennek hosszú távon azonban szem- és/vagy fejfájás lesz a következménye. Nagy mértékű eltérés esetén a binokulár kettőz. A Porro prizmás modellek érzékenyebbek a rázkódásokra mint a tetőél prizmásak. Az optikai tengelyek párhuzamosságára a márkásabb binokulárok gyártói külön odafigyelnek, a gyártósorokról lekerülő darabokat szakképzett optikusok speciális műszerekkel állítják be - mindez természetesen az árban is jelentkezik. |
Tükröződéscsökkentő bevonatok
Antireflexiós bevonat nélkül az üveg a felületére eső fény 4%-át visszaveri, más szóval a fény 96%-át engedi csak át. A számos (nemritkán akár 10 db!) üveg/levegő felülettel rendelkező binokulárok esetében az okulárban látott kép igen fényszegény lenne megfelelő tükröződéscsökkentő bevonatok használata nélkül.
A legolcsóbb "gagyinak" tekinthető binokulárokon rubinpiros színű bevonatot találunk, ami nem igazán nevezhető tükröződéscsökkentő bevonatnak, tekintve, hogy a feladata a fény egy részének kiszűrése, ezáltal az objektív optikai hibáinak palástolása. Ennek köszönhetően a binokulárban látott kép ciánkék árnyalatúnak tűnik, azaz nem olyan képet látunk, mint a valóságban.
Látómező
A binokuláris távcsövek talán harmadik legfontosabb mutatója a látómező mérete. Ennek értékét kétféle mértékegységben szokták megadni, fokban és méterben. A fokban kifejezett érték elsősorban csillagászok számára bír jelentőséggel, megadja a látcső által leképzett égterület nagyságát. Földi megfigyelő számára az az érték fontosabb, mely megadja, hogy 100m-en mekkora a látómező átmérője méterben kifejezve: egy átlagos 10x42-es távcső esetében ez kb. 10,8m.
Amint fentebb leírtuk, a nagyítás növelésével párhuzamosan csökken az elérhető látómező, melyet az okulárok látószöge is befolyásol. Az okulár látószögét kiszámolhatjuk, ha az általa leképzett látómezőt megszorozzuk a nagyításával. Az okulárok látószöge leggyakrabban 50-70°-os érték között mozog: túl nagy szám esetén a látómező széle kevéssé lesz éles, ha túl kicsi, akkor betekintéskor kellemetlen csőlátás érzetünk lesz, ami negatívan befolyásolja a látcső használhatóságát. Különösen zoom binokulárok esetében gyakori a túl szűk látómező.
Kilépő pupilla
A kilépő pupilla mérete sok mindent befolyásol, kevesen ismerik fontosságát. Kiszámítása meglehetősen egyszerű, a mm-ben vett objektív átmérőt el kell osztani a nagyítással, vagyis egy 10x50-os vadásztávcső kilépő pupillájának átmérője 5mm.
Mit befolyásol a kilépő pupilla mérete? |  |
